Daniel Weihs, az Izraeli Műszaki Intézet légmérnök professzora matematikai modell és közvetlen megfigyelés révén határozta meg, miként úszik a delfinborjú az anyjával. Mivel a delfinek alakja megközelítőleg ellipszisszerű, Weihs kiszámította, milyen elrendeződésben képes két ellipszis a leginkább energiakímélő módon előrehaladni a vízben.

Húzóerő

Számításai azt igazolták, hogy amennyiben a delfinborjú testének tömegközéppontja az anya testhosszának 2/3-ánál helyezkedik el, akkor az anya képes a borjú haladásához szükséges vonóerő 60-90 százalékát biztosítani, és mintegy 8,5 km/órás sebességgel haladhatnak előre.

Ezek után Weihs számos delfinanya- és borja úszását ábrázoló légifelvételt elemzett, melyekről kiderült, hogy az állatok éppen a számítások alapján leginkább energiakímélőnek bizonyult elrendezésben mozognak együtt.

Weihs szerint amikor az anyadelfin úszik, testével előre és oldalra nyomja el az előtte levő víztömeget. Ahogyan előrehalad, a teste mögötti területen a víz előrefelé és befelé (az anyadelfin teste felé) áramlik. A ferdén hátrébb elhelyezkedő borjat magával húzza az előrefelé áramló víz, valamint az anya teste közelében csökkenő nyomás a kölyköt szorosan az anyja közelébe vonja.

Hasonló áramlási jelenségek figyelhetők meg például a halrajok együttúszása és a V alakban repülő madarak haladása esetében is. Sőt, a kerékpárversenyzők is kihasználják az elől haladó biciklista által keltett légáramlási változásokat.

Családokat szétszakító hajók

Emberi beavatkozás vagy ragadozók támadása nélkül ez az energiakímélő technika elősegíti anya és kicsinye szoros együtt haladását. A tonhalhalász hajók Weihs szerint azonban olyan sebességgel kergetik szét a delfineket, hogy a borjak már nem képesek tartani a tempót.

A tonhalhalászatban az elmúlt évtizedek során számos változás történt, éppen azért, hogy minél kisebb negatív hatást gyakoroljon a delfinek életére. A tonhalak ugyanis a delfinrajok alatt gyűlnek össze. Ezért a halászat során általában helikopterről kifigyelik a delfinek tartózkodási helyét, majd igen gyors hajókkal szétkergetik a delfineket, és hatalmas, több kilométeres hálókkal kifogják a tonhalakat. Amikor a halászok elmennek, számos delfinborjú marad vissza anya nélkül, és számos delfinanya nem találja meg többé borját. Emiatt a legkisebb borjúk általában elpusztulnak.

Elizabeth Edwards, a san diegói Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálat tengerbiológusa szerint Weihs elmélete felettébb figyelemreméltó. További kutatásokra van szükség annak megállapítására, hogy a Csendes-óceánban megfigyelhető magas delfinelhullási arányért okolható-e a tonhalhalászat.