Amikor Stan Kuczaj és Lauren Highfill néhány barázdásfogú delfinnek úszkált Honduras partjainál, nagyon érdekes játékot figyeltek meg az állatok csoportjában. Két felnőtt és egy fiatal delfin egy műanyag zsákot passzolgatott előre hátra. Amikor a felnőttek a fiatalnak passzolták a zsákot, azt sokkal óvatosabban tették, mint amikor egymásnak adogatták azt, így a zsák pontosan a fiatal egyed szája elé került, melyet az könnyen el tudott kapni.

A delfinek játékának több éves megfigyelése után, Kuczaj és kollégái igen meglepő következtetésre jutottak. A delfinjátékok ugyanis a jelek szerint igen figyelemreméltó kooperációt és kreativitást mutatnak. Az állatok úgy tűnik szándékosan nehezítik játékaikat, talán azért, hogy azok segítségével is tanuljanak. Ezen időtöltések pedig szerepet játszhatnak a kultúra fejlődésében és az evolúcióban, mind a delfinek, mind más fajok egyedei, többek között az ember között.

A játékok segíthetik a fiatal állatokat is abban, hogy megtalálják helyüket a csoport szociális dinamikájában. A fiatal egyedekkel történő interakciók közben felmutatott újdonságok nagyon fontos forrásai lehetnek az állati hagyományok evolúciójának, valamint olyan adaptációknak, melyek még sikeresebb egyedek és fajok kifejlődéséhez vezethetnek. A kutatók eredményeiket egy öt éves kutatás adataival támasztották alá, amelynek során 16 fogságban nevelt palackorrú delfint figyeltek meg és hasonlították össze azok viselkedését szabadon élő társaikkal.

Az evolúciós elmélet szerint a fajok fokozatosan változnak, mivel a ritka mutációk, melyek kezdetben egy állatot segítenek hozzá a populációban való helykereséshez, később új fajokat hoznak létre. A természetes szelekció - azon folyamat, melynek során csak azon organizmusok maradnak életben, melyek igazodni tudnak a környezethez - ezeket a géneket elterjeszti, így biztosítja, hogy az azokkal rendelkező egyedek tovább élnek és többször is szaporodnak.

Számos kutató szerint ezen elmélettel összhangban, az állatok játékosságra való hajlamot is örökölnek, mivel az segíti őket abban, hogy a tárgyak tulajdonságairól elegendő tudást szerezzenek, emellett tökéletesíti a motoros képességeket, valamint segítségükkel az állatok felismerik és manipulálni tudják környezetük jellegzetességeit. A játék fontosságának egyik jele a kutatók megfigyelése szerint, hogy a legtöbb állat úgy játszik, hogy közben életének vagy valamelyik végtagjának feláldozását is kockáztatja. Ez alól a delfinek sem kivételek.

A kutatás ráadásul azt is sugallja, hogy a fiatal delfinek szándékosan olyan nehézzé teszik saját játékaikat, amennyire csak lehetséges, hogy ezzel is bővítsék a tanulási tapasztalataikat. A fogságban tartott delfinek 317 ösztönös viselkedési formát mutattak fel játék közben öt éve alatt.

Az egyik borjú tökélyre fejlesztette azt, hogy "a medence aljáig fel-le úszkálva buborékokat fújt, majd üldözte és egyenként elkapta azokat, mielőtt elérték volna a felszínt" - írják a kutatók. "Ezt követően az állat már úgy engedte ki a buborékokat, hogy egyre közelebb került a felszínhez, végül már olyan közel volt, hogy nem tudta azokat idejében elkapni".

"Mindezen játék alatt a buborékok száma állandóan változott, a végeredmény pedig az lett, a delfin megtanulta, hogy különböző mélységekben, különböző számú buborékot engedjen ki, így mindig el tudta kapni az utolsó buborékot is, mielőtt az elérte volna a felszínt".

"Emellett a buborékok kiengedése során állandóan módosította úszóstílusát, az egyik variáció a gyors, forgó úszás volt. Ez még inkább megnehezítette számára a buborékok elkapását, ám csak addig ragaszkodott ezen úszási stílushoz, míg majdnem az összes buborékot el tudta kapni. Ami igazán érdekes, hogy a delfin soha nem engedett ki három, vagy annál kevesebb buborékot, melyeket biztosan el tudott kapni egy-egy ilyen forgó-úszó stílust követően. "

A delfin igen érdekesnek tarthatta játékát, mert mindig több buborékot engedett ki, mint amennyit könnyen el tudott volna kapni. "Ezek a megfigyelések megegyeznek azon elképzeléssel, mely szerint a játék elősegíti a rugalmas problémamegoldás fejlődését és fenntartását. Amennyiben ez tényleg így van, a játék úgy fejlődhetett ki, hogy növelje az újabb szituációkhoz történő adaptálódás képességét".

Bár a delfinek minden életkorban játékosak, a legújabb, felfedezett játékok a fiataloktól származnak. Azon elmélet, mely szerint az állatok is rendelkezhetnek kultúrával már egy évtizede tudományos elismerést nyert. Kuczaj szerint, amit az állatoknál megfigyeltek és tulajdonképpen a "gyerekek játékának tűnik", valójában a delfinkultúra szerves része.

Az újfajta játékos viselkedések kitalálásának képessége és a mások viselkedéséből történő tanulás az állati hagyományok fenntartásának és létrehozásának egyik módja lehet. Ezáltal pedig a fajok túlélésének egyik sarkköve.