Brit kutatók szerint a globális felmelegedés az állatvilágban is igen jelentős változásokat idézhet elő. A felmelegedés olyan környezeti változásokat idézhet elő, amelyek például hozzájárulhatnak kizárólag nőstényekből álló tengeriteknős-kolóniák kialakulásához, a bálnák és a delfinek szaporodásának csökkenéséhez, és mélyreható változások következhetnek be a vándormadarak magatartásában is, amelyek egy részét a kihalás fenyegetné – állapította meg a brit környezetvédelmi minisztérium megbízásából készült jelentés.

A vándormadarak útvonalait máris módosította a klímaváltozás, de más vándorló állatok (halak és teknősök) életmódját is megváltoztatta ez a folyamat – szögezik le a jelentés készítői.

Van, aki jól járhat – és van, aki rosszul

A felmelegedés egyes állatfajoknak előnyére válna, mások számára viszont pusztulást jelentene - áll a tanulmányban. A leginkább veszélyeztetettek az Északi-sarkvidéken és a magashegységekben élő állatok. Itt elsősorban az olvadó jég, illetve a csökkenő „örök hó” által borított területek okozzák majd a problémákat.

Amennyiben a felmelegedés következtében a tenger szintje a Karibi-térségben emelkedne, úgy eltűnne az ottani tengeri teknősök költőhelyéül szolgáló homokpadok egyharmada. Mivel pedig nagy mértékben a környezet hőmérséklettől függ, hogy a tojásokból melyik nemhez tartozó teknősbékák kelnek ki, a tengerek globális felmelegedése oda vezethet, hogy a jövőben a karib-tengeri teknősöknek csak nőstény populációja létezik majd.

Néhány olyan faj, amely normális körülmények között délebbre fordul elő, az utóbbi időben egyre többet jelenik meg Nagy-Britanniában – állapították meg a kutatók. Így például a kis kócsag, a cserepes teknős és a sávos vörösmárna gyakrabban tűnik fel mostanában, mint korábban. A fitiszfüzikék pedig egész évben az Egyesült Királyság területén maradnak, holott korábban délre vándoroltak.

A jegesmedvék és a fókák a legveszélyeztetettebbek

Míg sok faj képes alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, például képesek meghosszabbítani „hatótávolságukat” a pólusok felé, mások veszélybe kerülhetnek. Ilyenek a jegesmedvék és a fókák, amelyeknek az élőhelyei egyre csökkennek, minthogy az Északi-sarkvidéken rohamosan összehúzódik a jégpáncél.

Még a kisebb hőmérsékletváltozások is drámai hatással lehetnek a kutatók szerint az élővilágra. Így például az apró planktonok kipusztulása valószínűleg közrejátszott abban, hogy számos Skóciában megfigyelt tengeri madár állománya drasztikusan megfogyatkozott az utóbbi időben: az óceánban ugyanis nem találnak immár elegendő élelmet azok a halak, amelyeket a madarak fogyasztanak. Előbb tehát a planktonok ritkultak meg, aztán a halak, és végül a madarak egy része sem éli túl a táplálékláncban bekövetkezett változásokat.

A brit kutatók megállapítják azt is, hogy a változások, a klímaváltások végigkísérték a földi élővilág kialakulását, fejlődését. Éppen a felmelegedések és lehűlések periodikus visszatérésének köszönhető az az óriási változatosság, amely az élővilágot bolygónkon jellemzi. Csakhogy ezek a változások nem lehetnek túl gyorsak, hiszen máskülönben képtelen a természet alkalmazkodni hozzájuk.