Egy vállalkozó szellemű, fiatal orka Marinelandben rájött, hogyan alkalmazhatna egy halat csaliként ahhoz, hogy sirályokat fogjon el. Ezen stratégiát aztán megosztotta társaival is. Michael Noonan etológus professzor figyelt fel ezen érdekes viselkedésre teljesen véletlenül, miközben az orkák hangképzését tanulmányozta.

A megfigyelt, fiatal állat először visszaöklendezte a lenyelt halat a víz felszínére, majd alámerült és várt. Amikor egy éhes sirály érkezett a vízre, a bálna előtört a mélyből és néha első próbálkozásra el is kapta a madarat.

Noonan észrevette, hogy ugyanezen egyed többször felállítja ezt az ötletes csapdát. Néhány hónap elteltével fiatalabb testvére is megtanulta a technikát. A viselkedési minta ráadásul nagyon gyorsan elterjedt és öt másik marinelandi bálna alkalmazza azt étkezésének változatosabbá tételéhez.

A kutató szerint a bálnák úgy vadásznak, hogy az egyik figyel, míg a másik próbálkozik. Azon képességről, mellyel a bálna kidolgozta a technikát, majd azt megosztotta társaival - az úgynevezett kulturális tanulás néven ismert jelenség a tudományos világban - a kutatók eddig azt hitték, az embert segítette abban, hogy elváljon a többi állat fejlődésétől.

Ám a biológusok azóta már sikeresen bizonyították, hogy bizonyos állatok, köztük a delfinek és a csimpánzok is képesek ezen viselkedésre. Ez pedig egy újabb példája annak, hogyan képes egy újfajta viselkedés végigsöpörni egy egész populáción - mondja Noonan. A kutató szerint végre van lehetőségük megvizsgálni egy tradíció megszületésének és pontos elterjedésének módját.